1982. szeptember 23-án születtem Budapesten. Kisgyermek koromtól a lovak meghatározó szerepet töltöttek be életemben. Pilisszentivánon, a nyaralónk melletti lovardában töltöttem minden szabadidőmet 6 éves koromtól a gimnázium végéig. Sok lovászmunka elvégzésének jutalmául egyre több időt tölthettem tereplovaglással. Szebbnél szebb tájakat fedeztünk fel lóháton, így barátaimmal bejártuk a Pilisi-hegységet.

Lovas életem mellett is sokat tanultam, hiszem már gyermekoromtól tudtam, hogy orvos szeretnék lenni. Egyetemi éveimet Pécsett töltöttem, lovazás csak a nyarakra maradt. De a jószerencse elsodort Taliándörögdre, Demjanovich Endre barátomhoz, aki által bebarangolhattam az egész Balaton-felvidéket lóháton az elmúlt 10 év során. Az ő elbeszélései nyomán indultunk el azon az úton, hogy Magyarország természeti értékeit felfedezzük és ezt az élményt megoszthassuk mindenkivel.

Az egyetem után a budapesti Heim Pál Kórház Kórház Madarász utcai Kórházában dolgoztam a csecsemő- és gyermekgyógyászat szakvizsga megszerzéséig. A Tápió vidékre a munkám által kerültem, a Nagykátai Mentőállomáson és Központi Orvosi Ügyeleten dolgoztam.

2013 február óta Újszilváson és Tápiógyörgyén vagyok házi gyermekorvos.

Férjemmel, Benedek Péterrel vettük az első saját lovainkat, akikkel évek óta járjuk a Tápió-mentét lóháton és lovaskocsin.

A Tápió-menti lovas rendezvényeken rendszerint, a Trianoni lovas emléktúrán a kezdetektől részt veszünk.

A lovazás mellett fontos számomra a régi értékek megőrzése, a természetközelibb életmód, ezért is költöztünk Tápióbicskére, messze a város zajától, a „mi kis tanyánkra”.