1977.06.15.-én születtem Nagykátán, itt nőttem fel. Családom minden tagja szereti az állatokat, ezért mindenféle jószág megfordult a portán, az aranyfácántól kezdve a nutrián át egészen a vadászgörényig. Végzettségemet tekintve elektrotechnikus vagyok de csak rövid ideig dolgoztam a szakmámban. Sokáig kamionsofőrként kerestem meg a betevőt, de a külföldi utak során megerősödött bennem a honvágy. Egy időre teljesültek álmaim, felvettek a Fővárosi Tűzoltó Parancsnokságra, mint vonulós tűzoltó, néhány év múlva különleges szerkezelő lettem.Emellett a Nagykátai Orvosi Ügyeleten is dolgoztam mint gépjárművezető, itt ismertem meg a feleségemet, általa csöppentem bele a lovas életbe.

Sokáig jártunk Taliándörögdre, a Művészetek Völgye egyik legszebb falujába, ahol feleségem lovagolt, én biciklivel barangoltam be a Balaton-felvidéket. Lovakkal ekkor kerültem először közelebbi kapcsolatba, innen nem volt visszaút: lovas ember lettem.Taliándörögdön pillantottam meg a mostani hintónk romjait is, és úgy döntöttem,hogy életre keltem Őt. Sikerült.

A lovakról amit tudok azt a saját lovainkon keresztül tanultam meg, köszönet nekik. Sok fájdalmas lovagláson estem át mire megtanultam fennmaradni Kormos hátán, aki sok türelemmel volt, és van irántam most is. Lovainkkal sok száz kilométert megtettünk, lovaskocsinkat lakóhellyé alakítva töltöttünk jó néhány éjszakát a csillagos ég alatt a Tápió-vidéken és azon túl.

Ahogy telnek az évek, egyre tisztábban látom, hogy az önfenntartó gazdálkodás a kiút, át kell gondolnunk, hogy mik az igazi értékek az életünkben. Remélem sikerül két fiamnak is jó irányt mutatni az élethez. Régóta dédelgetett álmom, hogy valamilyen szervezett formában tegyünk is ezért, és végre megtaláltam hozzá a megfelelő barátokat, így született meg a Szorgalmatos Lovasgazda Alapítvány.